2016. május 18., szerda

5. rész

- Sarah, várj meg kérlek - összekucsoltam kezeimet, amíg vártam,hogy idejöjjenek. Zayn a háta mögött sétált, vörös szemei rám meredtek. Párszor végigmért amit én egy szemöldök emeléssel jutalmaztam. Tekintetét elkapta rólam, amikor észrevette, hogy nézem. Fekete haja tökéletesen volt belőve, egyszerű fekete összeállítást viselt. Járása pedig már annyira laza volt, hogy azthittem már összeesik. De komolyan.
- Gyorsan mond, Austin. Már mennék vadászni - sóhajtva mondtam amikor elém érkeztek. Minden tekintet rajtam volt, és egy akkor is különösen zavart.
- Megkéne valakinek tanítani Őt vadászni, Lucifer téged választott, kérlek vidd Őt is.
- Emberre megyek Austin, ma nem fogom ezt megtenni, és a lelkes részen már voltam, sajnálom.
- De, muszáj elvinned - lépett közelebb hozzám - khmm... tudod... még úgymond újszülött - nézett rám komolyan.
- Rendben, elviszem. De! Nem fogom az első vadászásánál emberrel etetni. Remélem mindenki hallotta és megértette - néztem körbe, Zayn egész végig engem nézett, komolyan nem értem, hogy miért. Mikor a szemembe nézett próbáltam őket fogva tartani, de tekintetemet elkaptam. Féloldalas mosolyra húzta a száját. Rossz előérzetem van.
- Induljunk - mondtam Liamnek aki csak biccentett egyet, majd elindultunk. Hárman.
- Hé! - néztem hátra, hogy tisztázzam a helyzetet Zaynnel. Eléggé hátul volt, talán már nem is sétált -  Liam, maradj itt, én vissza megyek érte - visszafordultam, hogy megkérhessem, hogy egy picit tartsa a tempót is. Mivel nem nagyon sétált eddig, ahogyan látom. Rámnézett, amikor már közelebb jöttem hozzá.
- Mivan? - kérdezte olyan bunkósággal, amilyennel csak lehetett. Mit mondjak, örülök,hogy eddig nem nagyon beszéltem vele.
- Talán tartanod kellene a lépést, nem? - kezeimet összekulcsoltam melleim alatt, ezért tekintete akaratlanul is oda tévedett.
- Ha akarok pár pillanat alatt oda tudnék menni mellétek, hisz tudod. Démon vagyok - hangjában csak úgy csengett a gúny, mosolygása nem csillapodott, mintha azt hinné,hogy győzött felettem. Ha ő azt tudná.
- Felőlem éhen is halhatsz, csak aztán ne sírjon a szád, amikor megbánod, hogy nem jöttél utánunk - eléggé felbaszott a viselkedése, pedig azthittem, hogy akár még jóban is lehetünk. Ezt a tényt kizártam magamból, örökre. Ami nem kis szó, mindenkivel próbálok kedves lenni, de nem fogok akkor is az lenni, ha a másik már rég a pokol fenekére kíván. Irónikus gondolat.
- Most aztán megsértődtem - kapott a szívéhez. Tele vagyok olyan gondolaokkal, amiket megvalósítani is képtelenség. Éljen a sok szerencsétlen gondolat, éljen Zayn! Repesek az örömtől. Ha ember lenne már elgondolkodtam volna rajta, hogy ő lenne az első akit levadásznék. Szemeimet megforgatom majd tovább megyek.
- Vagy jössz, vagy maradsz - jelentettem ki normál hangnemben. Tudom, hogy meghallotta, hisz tudom, ő Démon. Nevetnem kell, ha rágondolok az előbbi kis veszekedésre. Ilyenen nem érdemes felhergelnem magam,viszont nem is nagyon tudok uralkodni magamon. Én és az önuralom. Ehh... 
Hallom, hogy megindult mögöttem, ez csak jót jelent, akkor valahol mégis csak rá vettem, hogy jöjjön már. Hátra pillantok, látom,hogy követ minket, de persze tisztes távolságból. 
- Mi volt ez az előbb? – szólalt meg mellettem Liam. 
- Csak elmondtam neki, hogy mi a szitu. De ennyi - mosolyogtam rá. Megérkeztünk a kapuhoz, ahol felmehetünk az élők közé. Mikor átlépünk egy teljesen másik világban találom magam. Az erdő, más levegő, fényes nappal. Nem számítottam arra, hogy nappal lesz. Így nem igazán vihetem Zaynt emberek közé, azért van egy határ amikor túl sok ember között van, simán valaki szeme láttára megölhet valakit és akkor mindennek vége. Hisz akkor őt megölik, velem meg aztán elszámolnak, vagy engem is megölnek. Hurrá, élvezetes ilyen dolgokba belegondolni. Lehet, hogy hazamegyek, benézek nagyiékhoz, és…  Rákérdezek a temetésre is. 
- Figyelj Liam, mivel eléggé nappal van,ahogy látom, menjünk addig hozzánk, nem fogok világossal vadászni, addig is elintéznék pár dolgot,mamám, Sandy, temetés. Tudod, egy hete nem voltam fent, ideje volt feljönnöm - mondtam tovább sétálva az erdőben, már láttam a végét, de azért még nem voltunk olyan közel. 
- Zaynt is hozzuk? – szólal meg hirtelen, mire hátranézek,hogy megtudjam, még velünk van-e. Mögöttünk sétált, közelebb,mint eddig. 
- Természetesen, mit gondolsz, az utcán fogom hagyni, aztán csináljon amit akar? Na persze - mögülem egy halk morgás hallatszott, ami minden bizonnyal Zayn volt. Nem terveztem, hogy esetleg úgy mondjam, hogy ő ne hallja meg, valamilyen szinten nem olyan személyes a téma, hogy ne szabadna hallania. 
- Igazad van, sajnálom - mondta mosolyogva, amiért nekem is mosolyognom kellett. Már nem fájt annyira a szívem, már csak arra tudtam gondolni, hogy vadászhassak, de persze ma még úgymond „tanítanom” is kéne. 
- Egyszer mondom el, nem többször - szólalt meg mögöttünk Zayn - nem kell engem vadászni tanítani - mondta, amire én megfordultam, hogy szembe állhassak vele.
- Na idefigyelj, ez nem úgy van, hogy te démon vagy és már mindent tudsz. Azt hiszed, hogy én vagy Liam is csak úgy magunktól levadásztunk egy embert vagy egy lelket és ennyi? Azt sem tudtam, hogy mit hogyan kellett csinálni. Igaz, hogy egy ember vadászás sokkal könnyebb, mintha egy lelket kellene levadászni. Ez nem olyan, hogy nyakon harapsz valakit aztán csá. Nem vámpírok vagyunk. Démonok! Semmi sem úgy van, mint amire gondolsz vagy gondolnál. Már nem abban a világban vagy ahol akármit megtehetsz! - mondtam neki idegesen - Szóval igenis, meg fogom tanítani, hogy hogyan kell vadászni, és arra is kell figyelned, hogy ezt nem teheted meg minden nap! Feltűnő lenne, én talán egy évben háromszor vadászom embert. Meg kell tanulnod tartani magadat,állatokon élni - a végére már teljesen szemben álltam vele, egész végig a szemembe nézett, amikor beszéltem hozzá. Hangosan nyelt egyet, megráztam a fejem, amikor a vállamhoz értek.
- Liam, most ne érj hozzám kérlek - rohadtul felidegesített, azzal az egyetlen mondattal amit mondott. Hogy volt képes ezt így kinyilvánítani? Azt hittem, hogy normálisabb ennél. Nem gondoltam volna, hogy majd ennyire utálni fogom. Ezzel csak még egy lapáttal rátett az érzéseimre. Hurrá - Menjünk tovább - fordultam vissza, hogy hazamenjek végre. Rápillantok Liamre, aki rám mosolyog és tovább megy. Ahogy kiértünk az erdőből megszokottan megyek balra, a házunk felé. Hosszasan szívom be a levegőt, egy hete nem jártam ott, kitudja, hogy mi lehet ott, rendetlenség, elhasználódott levegő, por és… Vér. Próbálom nyugtatni magam, de most ez megy a legkevésbé. Gyorsabban veszem a lépteimet, ami eddig fel sem tűnt, csak amikor Liam rám szólt.
- Hova sietsz? - kérdésére csak megráztam a fejem, majd tovább mentem ugyanolyan gyorsaságban, mint eddig. Hamar megérkeztünk,de amint odaértünk egyfajta rosszérzés fogott el. 
- Senki nem mehet be a fürdőbe addig amíg nem engedem! - szólaltam meg,fel kell takarítanom. Főleg Zayn végett, Liam-et nem érdekelné,megszokta. 
- Miért, mi van ott?- kérdezte Zayn,  amire én csak egyetlen egy mondatot mondtam.
- Ott ölték meg anyámat - jelentettem ki olyan hidegen, hogy még engem is kirázott a hideg. Csak meredt a távolba kijelentésemre, szerintem megmozdult benne valami. Vagy ha nem is, örülök, hogy nem tett hozzá megjegyzést. A zár egy kattanással jelzi, hogy most már szabad az út az előszobába. 
- Sarah,mi ez a…. – Liam eddig tudta folytatni,a szavába vágtak. 
- Vér - lehelte maga elé Zayn, egy másodperc alatt futottam elé, hogy még próbálkozni se merjen felmenni oda. - Ne merj felmenni - mondtam neki kemény hangon, amitől remélem nagyon is megértette,hogy ha felmegy oda,akkor onnan le nem jön. Kettesével szedve a lépcsőt futottam fel az emeletre,Már több mint egy hete így hagytam a fürdőszobát. A szag nem tűnt el,sőt lehet,hogy meg is erősödött,ahogy egyre tovább volt itt. A padlón landolt a legtöbb vér. Még mindig nem értem,hogy mit keresett akkor itthon amikor ő dolgozni ment reggel. Kezembe veszek egy vödröt amibe forró vizet engedek majd feltörlöm a padlót. Mivel eléggé meg volt már száradva nehezebb is volt feltörölni mindent.
- Bejöhetek? - hallottam a túloldalról egy tompa mély hangot. Nem jöhet be senki addig amíg el nem tűntettem az összes vért. 
- Nem, sajnálom Zayn -  mondtam szűkszavúan majd hallottam,hogy elmegy innen. Már csak a kád van hátra, a vizet nem viszem ki, inkább beleöntöm a vécébe. Nem szeretném megtudni,hogy mi lenne a következménye ennek a kis incidensnek. Amint végeztem kimentem az ajtón és kulcsra zártam,normális ember már nem érezne semmit,de egy démon a vért méterekről megérzi,még ha már csak a levegőben is van benne. Hajamba beletúrtam amit követően hosszasan fújtam ki a levegőt. Lesétáltam a lépcsőn, Liam a kanapén ült és nézte a tv-t, Zayn pedig a kertben az egyik hintában ülve cigizett. Nem is tudom,hogy mikor cigiztem utoljára,nem is hiányzott annyira,de most ,hogy megláttam késztetést éreztem arra,hogy elszívjak egy egész csomagot. Felmentem a szobámba,hogy elővegyek egy doboz cigit. A fiókomat kihúzva megpillantottam a csomagomat, megkerestem az öngyújtómat majd lesétáltam a kertbe. Az ajtót elhúztam amire Zayn azonnal rám pillantott. Szemöldökét felvonta majd hosszasan beleszívott a cigijébe. Letelepedtem a földre,majd a dobozból előhúztam egy szálat. Ajkaim közé raktam a szálat s mielőtt meggyújthattam volna a mögöttem álló személy ki veszi a számból. A velem szemben ülő Zayn minden történést végig néz,majd halkan elneveti magát. Gyilkos szemekkel pillantok rá,majd mögém nézek és Liam kérdőjeleket mutató szemeivel találom szemben magam. Hogy is lehetett volna gondtalanul elszívni azt a szálat?
- Mióta? - kérdezi csalódottsággal a hangjában, sosem tudta,hogy cigizem. A hangja pedig szíven ütött.
- Két éve. 
- Tizenöt évesen már cigiztél? - hangját feljebb emelte,ahogy látom számára ez nem a legjobb választás. 
- Azért ez nem a világ vége Liam,sajnálom. Ha pedig nem bírod akkor kerüld el a füstöt mivel most rágyújtok - cigivel a számban beszéltem már hozzá,majd meggyújtottam és hosszan beleszívtam az idegességemet megnyugtató anyagból. Érzem,ahogyan a füst szétárad tüdőmben,szemeimet lehunyom majd lassan kifújom a füstöt. Liam végignézte ahogyan elszívom a szálat, majd mikor ránéztem egy halkat sóhajtott és megrázta a fejét. Nem értem,hogy mi a gondja vele, ez csak cigi. Feltápászkodtam a földről, rápillantottam Zaynre ,aki a telefonját nyomkodta. - Zayn, gyere be, most! - szóltam hozzá végül, fáradtan rám nézett, hallhatóan nyögött egyet majd felállt a hintából. Intettem neki,hogy menjen elém,majd mikor mindketten bementünk behúztam az ajtó t- Szóval,én most elmegyek a mamámhoz. Ti addig itt maradtok, ajánlom,hogy ne csináljatok semmit, mert annak rossz vége lenne. Ha valamit összetörtök akkor annak is rossz vége lesz. Ha összeverekedtek én is megverem mindkettőtöket,hogy milyen szerencsétlenek vagytok. Ezek a feltételeim. Rendben?
- Rendben - felelték egyszerre, amire én egy halvány mosolyt eresztettem.
- Ja és Liam! Figyelj rá- mutattam Zaynre – ha valami gond van hívj - kérésemre csak bólintott egyet- Sziasztok- köszöntem el majd kimentem az ajtón. Előre félek,hogy ezek összevesznek,vagy rosszabb. Zayn jelenleg erősebb Liamnél. Úgymond még újszülött. Beülök a kocsimba,majd elindulok a nagyihoz. Ujjaimmal idegesen dobolok a kormányon,mire odaérek háromszor leizzadok és még vagy hatszor görcsbe rándul a gyomrom. Nem tudom,hogy mit fog szólni,de remélem nem lesz rám mérges. Igazából még magyarázatot sem tudnék adni neki,eltűntem majdnem két hétre,ennyi. Egy kis leszidást csak kibírok. Igaz, egy temetés elintézésében belesegíthettem volna igazán,de ezt még tőle is megkapom,szóval felesleges ostoroznom magam. Elég lesz majd csak utána is. Így is több a bajom most a kelleténél. Most még aggódhatok azért is,hogy Liamék ne csináljanak semmi kárt magukban vagy egymásban. Esetleg a házban,de az még nem lenne olyan nagy gond. Annál nagyobb gondban voltam amikor megláttam a célpontot. Jelenleg Sandy is itt van,de nem tudom,hogy iskolában-e van vagy itthon. A saját házunk kettőnkre maradt,jobban inkább rám,ő nem tudna semmit sem csinálni a házzal. Hisz még kicsi. Jó,igaz,még én sem vagyok nagykorú,de azért nem vagyok olyan,mint egy gyerek. Azért ennél érettebb a gondolkodásom. Már csak a féldémonság végett is. De viszont az egyetemre be kell mennem. Nem fogom folytatni, nem szeretném,időm sincs. Kiszállok az autóból, a kapun még simán megyek be,de az ajtónál a lábaim földbe gyökereznek. Vér szagot érzek. Ismét mentollal keverve egy kis szívdobogással. Hevesen verő szívdobogással.





Hali mindenkinek! :3 
Talán egy kicsit este teszem ki a részt, amit sajnálok, de most egy kicsivel nehezebbek a napjaim sajnos :| 
De, ezt most hanyagolom:D
Először is köszönöm a feliratkozásokat, pipákat és kommenteket, imádlak titeket! <3

Másodszor, ha tetszett a rész komizzatok, pipáljatok és iratkozzatok fel ( höh, szokásos duma:D )
Haramdszor pedig, remélem tetszett ez a rész is, három nap múlva ismét hozom!
További szép napot, hetet! <3

6 megjegyzés:

  1. Hello!
    Nagyon jó lett.
    Siess jövővel! :)
    Vivien

    VálaszTörlés
  2. Bocs azt akartam írni hogy kövivel.Ez a hülye okostelefon

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Imádtam!
    Birom ahogy Zayn-ek szinte dobálják egymásnak a szòlabdákat :)

    Oh...ez rondan fog hangzani ....de remelem egyikuk eletbe maradt....es aki elment azzal pedig gyorsan vegeztek...nem pedig lassan....
    Na jo majd ki derul a kovetkezo reszbe :):)
    Ezt is nagyon imadtam!
    Koszonom szepen hogy olvashattam!
    Szep napot mára!
    Szia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez baromi jól esett, de komolyan!
      Még sokmindent tartogatok, de minden ki fog derülni a részekbe:33
      Én köszönöm, hogy elolvastad:) <3

      Törlés